Te és én , két ember távol egymástól mégis oly közel.
Nem számolom a lépteket, vajon mennyi lehet.
Te és én látjuk ugyanazokat a felhóket, a kék eget,
Tudom, s érzem, ebben a pillanatban te is erre gondolsz.
Te és én élünk valahol e féltekén, nézzük a messzeséget
Nézd, most az eget, mely kék és szép.
Magányos éjjen lásd a sok csillagot
Én most veled vagyok, akkor is ha nem látsz,
S nem érhet el két karod.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
