Beosont újra az alkony, látod?
Körül a táj már némán szendereg.
Lehunyt pilláim mögött egy álom;
különös, színes, titkos film pereg.
Mosolygós arcod magam előtt látom,
vágyón, megfogom mindkét kezed.
Míg ölelsz, körülvesz kacagásod,
s szilaj vágy égeti izzó testemet.
Hangod fülemben visszacseng s várom,
hogy újra halljam, ha megint lehet.
Társam vagy, kedvesem, múzsám és barátom...
engedd, hogy én is mindened legyek!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
