Szerelemben égve
Megint a vad, csapongó szenvedély...
és megint TE... sóvárgó önmagad.
Megint a csókok. Szeress, és beszélj!
Mondd, hogy meglelted bennem sorsodat!
Most tűzben égek, mely majd' elemészt.
Nélküled csak kihűlt hamu leszek.
Most láss, érezz! Halljam, hogy mesélsz!
Mondd el, mint vágyod, hogy veled legyek!
Az emlék nem csitul, hiába minden:
öledben olyan boldog voltam én,
hogy ami elfedné, semmi nincsen.
Itt vagy Kedves, és velem a remény...
Valami bennem már lángot vetett.
Talán a csókod volt, ami kigyúlt.
Valami téged is megégetett,
amikor tested enyémhez simult.
Még sosem vágytam ennyire szeretni!
Még nem éreztem ekkora vágyat.
Még nem tudom az érzést feledni,
amikor együtt dúltuk fel az ágyad.
A múló napok sodrában állva
csak szerelmünk állandó és örök.
Egy újabb, szerelemcsodára várva
a hiányérzettől majd' megőrülök.
Lásd, tüzem tiéddel egyesülve
tűzvészként tombolva magával ragad.
Lelkem lelkeddel együtt repülne,
ha ismét odaadhatnám magamat.
