Lágy lombsusogásban,
simogató napsugárban,
lenge szél szõtte, idõtlen pillanatban,
napfodrozta színaranyban,
egymásba olvadtan, önfeledten
ölelkezünk, lásd, mi ketten.
Csókod mámorító ízét mohón iszom,
Bársony ujjaid táncát sóvárgón áhítom.
Velem maradt az érzés-íz kavalkád
feldúlva lelkem törékeny nyugalmát.
Még, még, még szeress, Kedvesem!
Elég belõled sosem lehet nekem.
Sír, követelõzik dúlt lelkemben minden,
Míg csak igaz örömöd bennem nincsen.
Csókolj, ölelj, maradj velem!
Légy szerelmem, társam, életem!
Lágy lombsusogásban,
simogató napsugárban,
lenge szél szõtte, idõtlen pillanatban,
napfodrozta színaranyban,
egymásba olvadtan, önfeledten
lettünk egymásé mi ketten.
