Szomorú és vidám vagyok egyaránt,
mert félek attól ami velem történik mostanság.
Félek mert te mindíg itt jársz a fejemben,
nélküled unalmas minden amit eddig szerettem.
Szemedbe nézni, olyan mint egy szép álom,
mint a csillagok melyek ragyognak az éghajlaton.
Érezni csókodat, olyan mint ha magasban szállnék,
mert hiszem, hogy az élet egy szép ajándék.
De csak azóta érzek így, amióta megismertelek,
olyan jó amikor hozám bújsz hogy érezhetlek.
Érzem ahogy lágyan símogatod arcom,
ahogy számra a puszit töled kapom.
Olyan boldog vagyok, hogy itt vagy nekem,
de annyira fáj ide bent, én ezt nem értem.
Miért kell szomorúnak lennem ha mosolyodat látom,
mi történik velem, hisz ez valóság nem egy álom.
