Búskomor napokon hunyd le a szemed
ne félj,mert ott leszek és fogom két kezed.
Letörlöm könnyedet,megsimítom arcod,
édes csókjaimmal boldogságot hozok.
Megmutatom a reményt,miért érdemes élni
milyen a sötétben egy kis fénynek örülni.
Holdfényben fürdeni,mikor senki sem lát,
a világnak felfedezni megannyi csodáját.
Kelni a nappal, sodródni a széllel,
dacolni minden éjjel a vad szenvedéllyel.
Kikötőhöz érni egy hosszú út után,
megpihenni a mezők buja zöld talaján.
Felnézni az égre,és egy mosolyban elmondani,
mind azt az érzést, miért érdemes még élni. 
