Szeretnék melléd bújni, érezni bőröd üde illatát, kezed puha simogatását. Jó lenne a füledbe súgni, hogy mennyire szeretlek! Minden reggel úgy ébredek, hogy kereslek magam mellett, de nem lehetsz itt. Így a távolból nem láthatom kedves arcod, ahogy édesen alszol, nem ébreszthetlek csókjaimmal, pedig oly nagyon szeretném. Elképzelem, hogy reggelente felébresztelek, s te mondod, hogy csak még öt percre feküdjek vissza mellém, és én örömmel bújok vissza az ágyba, átölellek, simogatlak! Nem is indulhatna szebben a napunk. Egy szerelmes ölelés annyi energiát ad, hogy szinte repülnek a külön töltött órák, de így is délutánra már alig várnánk, hogy újra átölelhessük egymást, szenvedélyesen. Amíg nem ismertelek, nem tudtam, mennyire tud hiányozni egy ölelés, és egy forró csók. Ahogy te ölelsz, nem ölel úgy senki. Ne engedj el soha, ölelj mindörökké!
2007.06.16. 19:09 PiciMisiMókus
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kettesben2006.blog.hu/api/trackback/id/tr376204436
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.