Játszik velem a képzeletem

Elképzelem mindazokat a pillanatokat, amit megosztunk majd egymással az elkövetkező ezredévben. Látom magunkat, ahogy belevágunk az utazásba, tele reménnyel, kalanddal, hitteli várakozással. Látom magunkat kicsi kutyakölyökként, akik együtt születtek a meleg alomban, együtt nőnek fel, puha borzas labdával játszanak, és egymás mellett alszanak a kis kosárban. Látom magunkat idős párként, egymás szeretetében megpihenve, megbékélten a világgal. Elképzellek a tanáromként, aki mindig ott van, hogy támogasson a bánat idején, és mosolyogjon, ha sikert érek el. Te és én két madár vagyunk, együtt szállunk a tiszta, meleg kék égen, egyszerre mozgunk kozmikus táncban. Újra és újra különböző szerepeket játszunk, különböző jelmezekben, különböző alkattal, különböző helyeken. Harcolunk, nevetünk, játszunk, sikoltunk és táncolunk, de ott vagyunk, felfedezve önmagunkat, egymást, és a Világegyetemet számtalan alakban. És azután látom magunkat, két csillag vagyunk a villogó fény galaxisában, szár és bimbó vagyunk a gyönyörű rózsán, esőcseppek vagyunk a buja dzsungelben. Látlak téged, mint a hegyi patak zubogva lerohanó vizét, és érzem, ahogy versenyzek veled, melyikünk éri el előbb az óceán széles víztükrét. Látom magunkat, mint az égen átsuhanó két felhőt, a nap két sugarát, ami az alattunk fekvő bolygót melegíti. És bár tudom, hogy régóta együtt vagyunk, és még sok életet osztunk meg egymással, továbbra is teljes csodálattal adózom neked. Szeretlek, akár az első alkalommal, és várakozással nézek elébe minden pillanatnak, ahol újra és újra összetalálkozunk majd. Kapcsolatunk időtlen, végtelen és tiszta. Tartsuk mindig nagy becsben a szeretetet, ami összeköt minket örökkön-örökké!