Részem lettél...
Részem lettél, ahogyan
Az éjszakának a Hold.
Egy különös érzés,
Ami belém hatolt.
Egy gyönyörű álom,
Mi körülöttem lebeg.
Vele alszom el
És vele ébredek.
Mint erek a testet
Hálóz be a tudat,
Hogy Múzsámmá lettél,
Hogy megtaláltalak.
Mosoly lettél arcomon,
Szívemben dobbanás,
A jövőm útján
Felsejlő látomás.
Egy égi jel, s talán
Majd mellettem leszel,
Mire kékre festi
Az égboltot a reggel.
Mert Tőled újra
Színt kapott a világ,
Újra meghallom
A lelkek dallamát.
Letépted rólam
A magány fátyolát.
Megölted bennem
A fájdalom démonát.
Egy kósza csillag kóborolt
Fenn a sötét égen,
Fénye nem csillogott
Úgy, mint egykor régen.
Most ez a csillag-
Tőled- új fényt kapott.
Hunyt szemed sötétjében
Neked ragyog.
Nem akar más lenni
Csak amennyi lehet,
S halvány fényével
Kísérni életed.
