Már nagyon rég ilyet. Hozzám simult egy forró test, éreztem bőrének illatát, puhaságát. Ujjaim közt az izmok összehangolt mozgását. A lélegzetét a nyakamon. Ujjbegyeim végigszántották arcának markáns vonalát. Belenézhettem a hatalmas zöldes szemekbe, és láttam bennük önmagam. Félelem, bizalmatlanság nélkül bújtam hozzá egyre közelebb, míg a karjai átfonták derekam, és magához húzott. Szívem egyszerre vert hevesen, majd ájulásig lassult. Mellkasának íve lágyan ért a mellemhez. Karom végigcirógatta az ő karját. Szemembe lógott egy kósza tincs. Elsimította a többivel, és elmosolyodott. Egymáshoz érve olykor megrezzentünk. Nem akartunk többet annál, mint van. Amit kaptunk, azzal kell beérnünk. Ez inkább csak a másik csodálása volt. Megismerni a már oly jól ismertet újra és újra.