Összefonott kézzel
Lehelj lelket belém,
fogd meg kezem és
ölelj magadhoz csendesen.
Csendesen, suttogj fülembe
millió szép dallamot,
tanitds újra mit elfeledtem.
Felejtesd el velem,
mindazt ami rossz,
tanits jóra engem.
Engem szeress,
hadd érezzem meleged,
mintha a Nap ragyogna rám.
Ránk ragyogjanak
a csillagok, utat világitsanak
vezéreljenek minket.
Kettőnket áldjon meg az Ég,
hogy örökre összefonott kézzel
sétálhassunk, mint az öregek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
