Mikor egyedül vagyok és társam csak a némaság, Érzem nincsen bennem már magány. Szemeimben nincs se bú, se fájdalom, Átlényegült, s most már tudom mit várhatok. Rád gondoltam Drága, s Te megjelentél nekem, Oltalmaztad lelkem, s nekem kellet ez. Szeretlek Téged, szeretlek egészen!…